Mayer féle kaptár:

A Vértesben az uradalmak, földművesek, iparosok, értelmiségiek (papok, tanítók, jegyzők) közül többen is méhészkedtek. Méhkaptáraikat a veteményes- vagy gyümölcsöskertben, ritkábban külön méhes kertben tartották.

Csákváron a Vértes Helytörténeti Múzeum udvarán három méhlakás: egy nagy Mayer-, egy kis Mayer-kaptár és egy Mayer-féle anyanevelő látható. Ezt a kaptártípust Mayer Károly (1837–1925) csákvári esperesplébános szerkesztette meg.

Mayer méhészeti munkásságára a legkorábbi adatot a Méhészeti Lapok V. (1884) évfolyamában találjuk. Arról értesülünk, hogy a Vál-vidéki gazdakör méhészeti kiállításán a bírálóbizottság tagjává választották. A méhészeti eszközök kiállításán többek között gróf Esterházy Miklós Móric majki méhészete és Mayer Károly tűntek ki. Kiemelkedően szerepelt Mayer a viasztermények és az élőméhek kiállításán is. A kiállítók közül aranyéremmel jutalmazták Esterházyt: „A méhészet terén kifejtett buzgalmáért, tevékenységéért és helyes irányáért, melyeket kiállított tárgyaival igazolt.” Aranyérmet kapott „ugyanezen alapon főtisztelendő Mayer Károly plébános úr mint Fehér megye legszakavatottabb méhésze”. Ezüstéremmel jutalmazták Gottfried Enderscht, Esterházy méhészét, gyakorlati működéséért.

Mayer a Méhészeti Lapok VIII. (1887) évfolyamában ismertette a maga tervezte készséget A szabadban álló méhdúcok előnyei a méhházakkal szemben című cikkében. Mint írja, az elsőt, még 1872-ben, maga készítette. Azóta a helybeli Giesz asztalossal gyártatja 25 forintért talapzattal és fedéllel együtt, de keretek és Hanemann-rács nélkül. Fekvő kaptárak ezek, két külső, szalmával bélelt ajtóval, két belső üvegajtóval, egy Hanemann-féle rácsajtóval. Ezekből a fekvő ikerkaptárakból három alkot egy hatlakásos, talapzaton álló és nyeregtető alakú fedéllel takart piramist vagy dúcot. Kettős keretet használ, mivel a nagy keret a könnyű kezelésnek, a nagyban való méhészkedésnek fontos feltétele. Az egyöntetű, a méheknek jó telelést biztosító, a költésfejlődést nem akadályozó nagy keretek és a Hanemann-rács (rekeszajtó) alkalmazásával kaptárában költőfészket és tetszés szerinti nagyságú méztárat rendezett be.

1886-ban a Magyar Országos Méhészeti Egyesület tagjainak első kirándulása Csákvárra vezetett. Kriesch János alelnök igen elismerően nyilatkozott az itt látottakról: „…a ki rendesen és okszerűen kezelt méhest akar látni, az menjen el Csákvárra és tekintse meg a plébános úr, és Endersch úr, az uradalmi kertész méhesét. Valóban gyönyörűséges méhesek azok, a kasok a szabadban állnak dúcokban és mindenütt a legnagyobb rend, pontosság és tisztaság uralkodik. Mayer kettős fekvő kaptárai kitűnően válnak be.”

Kühne Ferenc kereskedelmi méhész a kirándulás hatására elkezdte a Mayer-kaptár gyártását és árusítását. Budapesten 1889-ben a Méhészeti Egyesület estélyén „egy hat családra berendezett Mayer-féle kaptárcsoport lőn bemutatva, melyet Kühne tagtársunk külön e célra készíttetett”. Kühne Ferenc Első Magyar Kereskedelmi Méhtelepe 1889. évi árjegyzékében már szerepel a Mayer-kaptár.

1890-ben a bécsi Práterben megrendezett gazdasági és erdészeti kiállításon is kitüntették Mayer kaptárát. Ez év pünkösdjén a Méhészeti Egyesület kirándulását újra Csákvárra szervezték. Binder Iván, a Méhészeti Lapok felelős szerkesztője a kirándulás nyomán a Mayer-kaptár terjedéséről ezt írta: „Veszedelmesebb versenytársa a háromszakaszú Berlepsch-féle, illetve a dél-magyarországi kaptárnak a Mayer-féle kaptárnál alig lehet. Meg is hódoltak már neki sokan. Csak magában Csákvárban rövid idő alatt 600-nál több ilyen kaptár készült, részint fehérmegyei, részint más magyar méhész részére, a többi pedig külföldre szállíttatott. De nem csak a csákvári asztalosműhelyt foglalkoztatja nagyban a Mayer-féle kaptár terjedése, hanem másutt is ad a fűrésznek és gyalunak dolgot. Kühne kereskedelmi méhész tagtársunk éjjel-nappal dolgoztat, és mégis alig képes a Mayer-féle kaptárakra szóló számos megrendelésnek megfelelni.”

A csákvári kiránduláson a kaptárakon kívül Mayer méhészetében, az általa meghonosított amerikai napviaszolvasztó, valamint Endersch saját készítésű gipszműlép-prése keltett feltűnést, amelyen a műlépöntést be is mutatta. Esterházy méhészetében a dúcokban tartott olasz méhektől kaptáronként átlag 24 kilogrammot szüreteltek. A látottak alapján a kirándulás résztvevői méltán állapíthatták meg, hogy a csákvári méhesek mintatelepek.

Mayer pár év alatt nagy sikert aratott kaptárával, méhészeti szaktudásával. 1888-ban a Méhészeti Egyesület választmányi tagjai közé került, az egyesületben felolvasásokat tartott, a Méhészeti Lapokban szakcikkei jelentek meg. Kaptárának közlésével, megismertetésével, népszerűsítésével azonban elkésett. Az eszköz fejlődésének irányát ekkor már a Grand Miklós által szerkesztett három keretsoros állókaptár szabta meg. 1885–86-ban ezt minősítette hivatalosan is a Földművelésügyi Minisztérium. A kicsiny térfogatú, apró keretű egyesületi kaptár hibáit végérvényesen idős Boczonádi Szabó Imre nagy állókaptára küszöbölte ki 1901-ben. Boczonádi az egész XX. századra meghatározta a magyar kaptárfejlődést. A Mayer-kaptárról a legkésőbbi kereskedelmi híradás 1912-ből maradt ránk: a Meister Testvérek Faáru- és Méhkaptárgyára (Budapest) katalógusában még hirdették.

Varga József méhész (szül. 1886) elmondta, hogy a csákvári Esterházy-uradalomban az első világháború előtt főként Mayer-kaptárral dolgoztak. 1914 júliusában Pozsonyban a háború kitörése miatt félbeszakadt méhészeti kiállításon az uradalom két Mayer- és egy Boczonádi-kaptárral szerepelt. Az 1914-es év méhészeti leltárában a 173 méhcsalád számára 81 Mayer-kaptárt, négy egyesületi kaptárt, hét öreg méhkast fából és két Boczonádi-kaptárt találunk. Az uradalom és a csákvári méhészek egészen a második világháborúig főként a Mayer-kaptárt alkalmazták, néhány csákvári méhész, kissé átalakított formában, még az 1970-es, 1980-as évek fordulóján is használt ilyet.

Boczonádi féle kaptárak:

Magyarországon a kasos méhészkedés fokozatosan átalakult, a keretes kaptárak XIX. század közepén, végén jelentek meg. A kezdetben külföldi hatásokra többféle keret és kaptár indult terjedésnek. A kereteken kezelhető méhcsalád egyik nagy előnye a pergetett mézelszedés volt, így a lépkészlet nem semmisült meg. A XIX. század végén német mintára készült kaptárak az ország nagyobb részén szűkösnek bizonyultak, különösen a rohamos akáchordás alatt. A XX. század elején főképp Boczonádi Szabó Imre hatására a hazai méhlegelő jobb kihasználására nagyobb keretek (pl. 42×36 cm) és kaptárak jelentős terjedésnek indultak. (Összehasonlításként: a korábbi ún. országos keretbe (lépbe) kb. 1 kg méz fért, míg az ún. „új” nagy Boczonádiba 4 kg és a kaptár térfogata kb. háromszorosra növekedett!) Az akkori, ún. nagy Boczonádi fekvő vándorkaptár az ország elsősorban keleti vidékén még ma is uralkodó, bár a gépesítés terjedésével az alacsonykeretes rakodó kaptárak száma egyre nő. A kaptár típusa és mérete (lásd a tabi kaptárüzem képét) összefügg a méhészkedési móddal (adott helyen álló vagy vándorméhészet), fő termelési iránnyal és többek között az adott körzet méhlegelőjével is.

(Tabi kaptárüzem egyik kaptártípusa, a részletekért látogasson ide)

Fel

©1998-2009 All Rights Reserved.  •  Designed by GAWI